Szabálysértési hatósági feladatok folyamatainak leírása:
Szabálysértési tényállást törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet állapíthat meg. A szabálysértési eljárás garanciális szabályait a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) állapítja meg. A különös részben meghatározott egyes szabálysértési tényállásokat az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Kormányrendelet tartalmazza. Az önkormányzati szabálysértési hatóságok mellett más szervek is rendelkeznek szabálysértési hatósági jogkörrel. Az önkormányzati hatósági jogkört az Sztv. szerint a jegyző gyakorolja.
A szabálysértési joganyag annyiban rokon vonást mutat a büntetőjoggal, hogy az elkövető felelősségének megállapítása esetén csak szankció (pénzbírság vagy figyelmeztetés intézkedés) alkalmazására van lehetőség. A jogellenes állapot megszüntetésére - pl. egy reklámtábla engedély nélküli elhelyezése esetén a tábla eltávolítása iránt - a szabálysértési hatóság nem intézkedhet. A szabálysértési eljárás feljelentésre vagy hivatalból indulhat, ha a szabálysértési hatóság észleli a szabálysértés megtörténtét. A szabálysértési iratok a központi iktatóba érkeznek. Az iratok iktatása azonban helyben, az Igazgatási és Okmányirodában történik. Erre azért van szükség, mert a szabálysértést elkövetőket két évig nyilván kell tartani. A feljelentésből ki kell derülnie, hogy ki az elkövető, mit, mikor, hol követett el, felelősségre lehet-e vonni. Pl. a gyermekkorú elkövető nem vonható felelősségre, ugyanígy, ha a szabálysértés észlelését követően hat hónap eltelt anélkül, hogy a felelősségre vonást kezdeményezték volna, a felelősségre vonás a szabálysértési eljárásban nem lehetséges. Ha valamely adat hiányzik az elkövetett szabálysértés elbírálásához, azt a szabálysértési hatóságnak meg kell kísérelnie beszerezni. Az előkészítő eljárásban tipikusan a következő eljárási cselekmények fordulnak elő: adatkérés, az elkövető kilétének, lakóhelyének felkutatása az okmányiroda (lakcímnyilvántartó), illetve a rendőrség bevonásával, lefoglalás, az eljárás felfüggesztése.
Amennyiben az elkövetőről és cselekményéről minden szükséges adat rendelkezésre áll, ekkor legkésőbb kiderül, hogy az önkormányzati szabálysértési hatóság rendelkezik-e hatáskörrel és illetékességgel az eljárás lefolytatására. Az eljárásra főszabály szerint az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes. Mivel több szerv jogosult szabálysértési eljárás lefolytatására, ezért fontos, hogy az eljárás során a szabálysértési hatóság helyesen minősítse a szabálysértési tényállást. E vizsgálat eredményeképpen az eljárás érdemi lefolytatására kerül sor helyben, vagy az ügy átkerül az eljárásra jogosult szervhez. Az ügy körülményeitől függően - a szabálysértési hatóság mérlegelése alapján - az érdemi döntés meghozható a rendelkezésre álló iratok vagy bizonyítási eljárás lefolytatása alapján. Az ügyintézési határidő: 30 nap, ami indokolt esetben egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.
A bizonyítási eljárás részeként alkalmazható bizonyítási eszközök különösen: az eljárás alá vont személy vallomása, a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a szemle. Ekkor az eljárás alá vont személy eljárási szempontból kedvezőbb helyzetben van, hiszen a döntést megelőzően közölheti a mentségére szolgáló tényeket, körülményeket. Az eljárás alá vont személy meghallgatása, személyi körülményeinek feltárása elősegítheti, hogy az esetleg kiszabásra kerülő pénzbírság jobban igazodjon az eljárás alá vont személy teherviselő képességéhez.
A pénzbírság megfizetésével, illetőleg végrehajtásával a szabálysértési eljárás befejeződik, az iratok az irattárba kerülnek. Az iratokat két évig az Igazgatási és Okmányiroda őrzi. A szabálysértési hatóság a határozat jogerőre emelkedését követő két évig nyilvántartja az általa szabálysértés miatt felelősségre vont elkövetők természetes személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett cselekményt, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést, az ügy számát.
Az érdemi döntés ellen a jogorvoslat minden esetben biztosítva van. Eljárási természete függ attól, hogy a határozat felelősséget kimondó határozat, vagy pedig megszüntető határozat. felelősséget megállapító határozat ellen az eljárás alá vont személy, törvényes képviselője vagy a védője, az okozott kár megtérítésére kötelezés esetén kizárólag e rendelkezéssel szemben a sértett is, a végrehajtásra halasztó hatályú kifogással élhet, a határozat közlésétől számított 8 napon belül. A kifogást az adott határozatot hozó szabálysértési hatóságnál kell benyújtani. A kifogást, - ha azzal a szabálysértési hatóság nem ért egyet - az illetékes bíróság bírálja el. A megszüntető határozat ellen a határozat közlésétől számított 8 napon belül a sértett, az Sztv. 86. § (1) bekezdésében rögzített minden más esetben az eljárás alá vont személy és jogi képviselője, valamint rendbírság kiszabása esetén a rendbírsággal sújtott személy panasszal fordulhat az ügyészséghez. A jogorvoslati eljárás illetékmentes. Mindkét esetben megvan a szabálysértési hatóságnak az a lehetősége, hogy először a kifogást, vagy panaszt megvizsgálja, és annak helyt adhat (határozatát visszavonhatja, a kifogást tevő javára módosíthatja). Ellenkező esetben továbbítja azt az említett fórumokhoz. A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát hatályban tartja, ha a kifogás alaptalan, vagy megváltoztatja, ha a szabálysértési hatóság jogszabályt helytelenül alkalmazott. A bíróság előtti eljárásra speciális szabályok vonatkoznak. A megszüntető határozat ellen benyújtott panaszt az ügyész elbírálja és azt, mint alaptalant elutasítja, vagy a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására utasítja.
Az érdemi határozat jogorvoslati kérelem hiányában jogerőre emelkedik. Amennyiben pénzbírság kiszabására került sor, azt az eljárás alá vont személynek illetékbélyeggel le kell rónia. Önkéntes teljesítés hiányában a pénzbírságot be kell hajtani. A szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történő behajtását. Amennyiben az adók módjára történő behajtás nem vezetett eredményre, a szabálysértési hatóság a pénzbírságot közérdekű munkára változtatja át, majd pedig a közérdekű munkavégzés helyének kijelölését kéri. Amennyiben a kiszabott pénzbírság a közérdekű munkára történő átváltoztatáshoz szükséges törvényben előírt mértéket nem éri el, vagy más ok miatt az említett végrehajtási fokozat akadályba ütközik, a szabálysértési hatóság a bíróságot a bírság elzárásra történő átváltoztatása céljából megkeresi.
Az új jogszabályi rendelkezések értelmében kialakításra került az érintett természetes személyek szabálysértéssel kapcsolatos adatainak hiteles hatósági nyilvántartása, a Központi Szabálysértési Nyilvántartás (KSZNY).
A KSZNY célja a szabálysértési eljárás alá vont személy szabálysértési előéletének központi, országos szintű, egységes nyilvántartása a szabálysértési eljárás gyors és pontos lefolytatása, a szabálysértési végrehajtási rendszer megerősítése, továbbá a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás útján az érintett jogai gyakorlásának biztosítása, valamint mások jogainak és biztonságának védelme érdekében.
A KSZNY-t elektronikus úton kell vezetni. A szabálysértési nyilvántartás tekintetében az adatkezelői feladatokat a Kormány által rendeletben kijelölt szerv (szabálysértési nyilvántartó szerv) látja el. A KSZNY-re vonatkozó új szabályok 2010. január 01-jén léptek hatályba.
